Családban marad
– Te nem félsz, hogy elvihetnek a háborúba?
– Én beteg vagyok. Engem nem visznek el.
Egy hete, kérdeztem ezt egy 25 éves fiútól. Mosolyogva válaszolt. Magabiztosan. Mintha a világ rendje még működne. Akkor még nem tudtuk, hogy egy másik fiatal, egész életében szívbeteg fiú a kiképzés közben meghalt. A háborúban nincsenek szabályok. Nincs könyörület. Nem számít papír, nem számít betegség, nem számít az ember.
Felfoghatatlan, hogy nem számított. Felfoghatatlan, hogy nem volt ott senki, aki azt mondja: állj. Egy orvos. Egy szó. Egy pillanat.
A háború üzenete kegyetlen:
bárki, bármikor áldozattá válhat.
Van, aki el sem jut a frontra.
Van, akit már az odavezető út megöl.
Sebestyén József után most egy újabb fiatal élet ért véget Kárpátalján. A gyász családban marad. A kérdés családban marad. És az is családban marad, ha azt hisszük, van okunk nem félni.
Imádkozzunk a gyászoló családért, hogy találjanak vigaszt ebben a felfoghatatlan fájdalomban.
Vigyázzunk a fiatalokra. Vigyázzunk egymásra.
Az emberi életnél nincs drágább értékünk.
Csak a béke véd meg.