Mi lenne velünk víz nélkül…?
Két napja a Duna partján sétáltam. Csak néztem a vizet… ahogy csendben hömpölyög, ahogy tükrözi az eget, ahogy viszi magával a történeteinket.
És ott volt egy halacska is a felszínen. Egy apró élet – ami csak addig létezhet, amíg mi vigyázunk arra, ami körülveszi.
Ma, a víz világnapján ez a pillanat jut eszembe.
Nekünk itt, Érden és Százhalombattán különleges ajándék jutott: a Duna közelsége.
Egy folyó, ami nemcsak szép, hanem életet ad, megnyugtat, összeköt minket.
De ez az ajándék felelősség is.
– Vigyázzunk rá.
– Vigyázzunk a vizeinkre.
– Vigyázzunk arra a világra, amit gyermekeinknek adunk tovább.
Mert a víz nem csak körülvesz minket…
hanem bennünk is ott van…
„Aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé nem szomjazik meg…” (János 4,14)
Ti mikor álltatok meg utoljára csak nézni a Dunát?
