Pénteken búcsút vettünk Dombai Máriától – kinek Marcsi néni, kinek egyszerűen csak Marcsi.
Bár már nem tisztem a NOE elnökeként megszólalni, mégis úgy érzem, köszönettel tartozom: Marcsi meghatározó része volt a NOE életének – és az enyémnek is. Mindig ott volt a nyugodt derűje, a bátorító, dicsérő szavai, amelyek végigkísérték az elnökségem nyolc évét. Hihetetlen energiával dolgozott, segített és küzdött a családokért.
Szakmai pályafutása, építészi munkássága, valamint a lakásügyi, energetikai kérdésekben végzett szakértői tevékenysége fontos hozzájárulást jelentett a nagycsaládos közösség boldogulásához. Több mint negyedszázadon át családok ezrei köszönhették, hogy érdemi tájékoztatást kaphattak az aktuális teendőkről, s elkerülhették a rájuk váró veszélyeket.
Mindezt a munkát megsokszorozott felelősséggel végezte. Vigyázott hát a családokra, mert szeretetre volt szükségük ahhoz, hogy el tudjanak igazodni a kor viszonyai között. Éva nénivel együtt megszámlálhatatlan munkaórát áldoztak a lakáspolitika ügyére, olyan odaadással, amit kevesen tudnak.
Hálás vagyok, hogy ismerhettem. És nem csak neki tartozunk köszönettel, hanem a családjának is: mindannyian tudjuk, milyen áldozatot hoztak más családokért, amikor nélkülözniük kellett az édesanyát, a nagymamát.
Drága Marcsi! Köszönjük áldozatos munkádat.
A NOE közössége egy igazi harcossal lett szegényebb. Nyugodj békében.