Van egy hely, ahol a háború nem robbanásokkal kiabál, hanem csendben sír. Kárpátalja.
Ahol gyerekek tanulták meg túl korán, hogy mit jelent félni. Ahol valaki nem tudott hazamenni eltemetni az édesanyját. Ahol nem volt áram — se fény, se fűtés, se meleg étel.
Ahol az emberek már nem terveznek, csak remélnek. Remélik, hogy a holnap jobb lesz.
Ezek a háború csendes fájdalmai. Nem látjuk a hírekben. Nem beszélünk róla nap mint nap. De ők ott vannak. Még mindig.
Ne akarjuk ezt. Álljunk a béke mellé. Mert ahol béke van, ott élet van.